Ez volt az a nap, amit mindahányan legszívesebben kitörölnénk a naptárból. Nekem mondjuk nem volt semmi bajom, de anyája iszonyatos fejfájással küzdött. Ezt eddig minden gyereknél legalább egyszer „eljátszotta”.
Mivel nem volt olyan gyógyszerünk itthon, amit kismamák is szedhetnek, ezért migréntől kínozva, holtsápadtan bolyongott a házban és mindent felborogatott. Saját magam és az egész család védelmében elküldtük, hogy feküdjön le. Nem lehetett vele még szinte beszélni sem.
Ennek köszönhetően én csináltam az ebédet. Megpróbáltam kímélő kaját csinálni, ami jó mindenkinek. Anya meghagyta, hogy ne fűszerezzek agyon semmit……..úgy lett, de ennek ellenére nem sokat evett. Talán ennek köszönhetően (talán nem) a hányás ma elmaradt (eddig).
Délután a barátainknál voltunk, amihez egy kicsit sétálni kellett. Valószínűleg ez volt a nap legjobb része, mert a nem túl hideg levegőn némileg rendbejött a gyomra is és a feje is.
Erika barátnénk adott még valami homeopátiás rossebidesannnyát is……valami hánytató diót, ami a nevével ellentétben nem hánytat, hanem az égő gyomrot nyugtatja. Igaz, hogy ez a fejfájást nem csillapítja, de már ez így is fél siker. A jövő héten be kell mennünk Sopronba, hogy feltankolhassunk mindenféle homeopátiás dilibogyókból. Úgy is kell kérni a védőnőtől kiskönyvet és meg kell látogatni a dokit is a kórházban.
Addig is bízzunk a legjobbakban.
Az elmaradhatatlan kép:
