Tekintettel ara, hogy a héten ünnepelte apósom a szülinapját, én meg a névnapomat, anyósom meghívott minket ebédre. A kismama májgombóclevest kért, meg rántott húst.
Érdekes ez a terhesség (nem csak ez,úgy általában).
Ismerem a feleségemet annyira, hogy olyan igen nagyon nem lelkesedik a disznóhúsért. Megeszi, de nem rajong érte. Ha volt előtte csirke és disznóhús, akkor először a csirke után nyúlt.
Most viszont, rá sem néz. Sőt! A múltkori alkalommal, amikor a fagyasztóból levettem a következő napi husikát, külön kérte, hogy coca állatot süssek.
Most pedig, amikor anyósom megkérdezte, hogy mit készítsen, rögtön a rántotthúst kérte, disznóból, meg a májgombóc levest. Különösen a májgombóc levest.
Most már legalább tudom, ha anyának jót akarok tenni, akkor a jövő héten fincsi májgombóclevest kell, hogy főzzek.
Fridzsimennek is tetszett a dolog, mert se pocakszúrkálás, se hányás nem volt.
Csak így tovább.
