Azt hiszem Anyacit kezdem kiakasztani a lelkesedésemmel. Pedig csak arról van szó, hogy próbálom behozni a lemaradásaimat, mivel az előző terhességeinknél ezek a dolgok kimaradtak…..illetve hát, csak én maradtam le. Mondjuk tény és való, hogy valamiért nagyon várom ezt a gyereket.
Az előző gyerekeim születésénél valahogy nyugodtabb voltam. Ez igaz a várandósság idejére, és igaz a születésre is. Most viszont érdekel minden, és ha rágondolok a szülésre, egyszerűen görcsbe ugrik a gyomrom. Nem értem, hogy miért. Aggódok egy kicsit Nelli miatt is, mert már most, a terhesség ezen korai szakaszában olyan gondjai vannak (itt főleg a visszerekre gondolok), amik az előző terhességek utolsó harmadában jelentkeztek csak (a hányás most is mindennapos nem is tudom, említsem-e). Emellett izgulok a kis jövevény egészsége miatt, meg hát a gyerekekre is kíváncsi vagyok, hogyan fogadják majd Fridzsiment. Mert persze próbáljuk felkészíteni a kis lelküket, és még szeretettel várják, de azért mégiscsak akkor válik érdekessé a dolog, amikor már itt lesz a kicsi.
Egyelőre viszont hiába minden aggódás és izgalom, nincs más dolgunk, mint „csak” várni és készülni.
