Blanka lányomnak ma van a születésnapja.
Úgy gondoltam, leírom a születésének történetét.
A terhesség időszakában semmi különös nem volt egy Győri út kivételével. Az egyik vizsgálat eredménye miatt kellett elmennünk Győrbe, mert elsőre valami eltérést találtak. Ott aztán kiderült, hogy minden rendben van, ezért megnyugodhadtunk.
Azon kívül, hogy anya azt a kilenc hónapot végighányta semmi komplikáció nem volt.
A kilencedik hónap végén, a kiírt időponthoz képest néhány nappal később anyát berendelték vizsgálatra. Akkoriban még nem vezetett, ezért busszal ment Sopronba. A vizsgálat után, még elment bevásárolni…..jól felpakolva a déli busszal jött haza.
Nem sokkal ebéd után jött a telefonhívás, hogy induljak haza a munkából, mert indulni kéne szülni.
Én még széthordtam a munkalapokat, csak úgy indultam csak hazafelé.
Nelli bent állt a zuhany alatt és annyit mondott csak, hogy menni kéne. Felöltözni már nem tudott egyedül, mert elég sűrűn jöttek a fájások. Pár perc alatt elkészültünk, kocsiba ültünk és elindultunk. Megkérdeztem tőle, hogy siessek-e, de azt mondta, hogy nem kell.
Valahol nagycenk és Kópháza között mehettünk, amikor rámnézett (közben majd’ letépte a majrévasat) és a foga között azt sziszegte: „Most már siethetsz.”
Minden létező fényforrást felkapcsoltam az autón (megkülönböztető jelzés gyanánt), beálltam a felezővonalra és nyélgázon mentünk Sopronig.
A Kórház előtt persze nem volt parkolóhely, ezért hátulról, mindjárt a főbejárat elé mentünk. Tolókocsi híján, egy hordágyon toltam fel Nellit a szülészetre, mivel menni már nem nagyon tudott. Arra persze volt ereje, hogy röhögjön a helyzeten…..mármint, hogy egy hordágyon toligálom a hatalmas nyüzsgő emberáradaton keresztül.
Fent a szülészeten, miután anyácskát „leadtam”, lementem az elakadásjelzővel otthagyott autót leparkolni. Nagynehezen találtam parkolóhelyet, és mire visszaértem a szülészetre, már vártak……
Azt mondták, ha még egy kicsit kések, lemaradok az egészről…… Ehhez képest még vagy fél órát bent voltunk a szülőszobában, mire a kiscsaj kidugta a fejét.
Anya az előző szülés rossz élményei miatt a második „nyomás” után, csak azt hajtogatta „beszorult……beszorult”
Persze ezúttal szó sem volt erről, egyszerűen csak megijedt..
Blanka mindenféle komplikáció nélkül, gyorsan és „egyszerűen” megszületett.
Szegény kisgyerek üvöltött, mint a sakál……szinte az egész feje csak egy óriási száj volt..
Ezúttal anya nagyon hamar magához vehette a kisbabáját, akit mindjárt meg is szoptatott (Blanka legalábbis nyammogta a cicit.)
Szép és gyors szülésen voltunk túl, csak az volt egyedül kellemetlen, hogy a szülészorvost (új volt akkor még a kórházban) az „idősebb” kollégák elég ostoba és primitív módon próbálták lejáratni …..szánalmas volt látni és hallani, ahogy próbálnak rajta „fogást találni”.
