Ahogy hazaértem, anya csaknem átharapta a torkomat. Azon húzta fel magát, hogy nem bírtunk eddig közös nevezőre jutni a neveket illetően. Nem aggódok emiatt, mert egyszercsak megegyezünk. Vagy így, vagy úgy, de lesz nevünk…..méghozzá olyan, ami mindkettőnknek megfelel.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
