A múltkor már meséltem anya „káposztafüggőségéről”. Hát, ez csak fokozódik. A másik blogban írtam ugyan erről, de egyszerűen nem bírom feldolgozni. Az, hogy velünk csak hétvégén (igaz, minden hétvégén) „eteti” a káposztát, az még hagyján, de Ő hét közben is kotyvasztott magának valamilyen majonézes, sárgarépás, káposztás „salátát”.
Minden gyereknél volt valami favorit kaja, úgy látszik Fridzsimen a káposztát szereti.
