Anya menthetetlenül kívánós.
Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten valamelyik nap megkérdezte, hogy mit ebédeltem a cégnél. Amikor elmondtam, elkezdett irigykedni.
Mivel a vendéglő (ahonnan hordják nekünk az ebédet) főz „elvitelre” is, ezért elhatároztam, hogy hozok haza Nellinek kaját. Egyrészt azért, mert nem eszik senki sem itthon (mindegyikünk az oviban, suliban, dolgiban) ezért anya nem főz csak magára. Illetve nagyon ritkán.
Másrészt pedig azért, mert mindig azt hallgattam, hogy: „Nem ér, hogy Te mindig ilyen finomakat eszel….”
Szóval még a múlt héten hoztam haza egy étlapot az e heti menüről. Amikor felolvastam neki a választékot (A és B menü) nem választani akart, hanem rávágta: „MINDKETTŐT”
Persze csak viccelt (legalábbis azt hiszem)…… és választott.
Ma volt az első nap, hogy csárdai kosztot hoztam haza. Öröm volt nézni, ahogy ette a jó kis „hazait”. Nem az foglalkoztatta, hogy rosszul lesz-e, hanem, hogy mi lesz holnap az ebéd…..és ez már jó jel.
