új élet kezdődik

Nem kell mindjárt rosszra gondolni. Nem történt semmi rémületes dolog....csak anya arca.:-) 

 Anya még mindig "sokkos" állapotban van a kormányzat tegnapi bejelentései miatt. Teljesen le van lombozva, hiszen mi is érintettek leszünk a megszorításokkal. Látszik, hogy nyomasztják ezek a dolgok és sokat bosszankodik rajtuk, holott minden kesergés hiába való, mert mindenhogy el lesz verve rajtunk a por.

 Ahogy nekem is, anyának is negatív napja volt. Pártunk és kormányunk bejelentése (a legújabb megszorító csomag közzététele) Őt is mélypontra taszította. A rossz kedvén kívül más baja nem volt egészen estig, mert akkor hasfájásra kezdett panaszkodni…..de ez valószínűleg csak a sok „jó hír” miatt lehetett. Ő már jó ideje borúsan látja a jövőt, nem nehéz kitalálni, hogy a mai bejelentések mennyire megviselték.

A szerelmesek napján anya daragaluskás csontlevest, székelykáposztát és buktát kívánt.

Már lassan buktamérgezést kapunk, mivel az utóbbi időben anya minden héten, legalább egyszer süttet velem egy adagot. Mondjuk ugyan ez a helyzet a daragaluska levessel és a székelykáposztával is. Arra leszek kíváncsi, hogy a gyerekek mikor teszik szóvá, hogy már unják.

De ezek a napok jók, mert se fejfájás, se hányás, anya meg csak mosolyog

.......éppen ezért csak kép

 Ma vizsgálatra kellett menni anyának. El is ment, csak vizsgálat nem volt, mivel a dokit elhívták szülni, ezért beírtak egy újabb időpontot és ennyiben maradtak.

Ezért nem is kellett volna bemenni…..amúgy is a holdkóros formáját hozta.

Ahogy hazaértem, anya csaknem átharapta a torkomat. Azon húzta fel magát, hogy nem bírtunk eddig közös nevezőre jutni a neveket illetően. Nem aggódok emiatt, mert egyszercsak megegyezünk. Vagy így, vagy úgy, de lesz nevünk…..méghozzá olyan, ami mindkettőnknek megfelel. 

 Anyának, ma megint egér rágott az agyban.

Egész addig nem volt vele probléma, amíg elő nem kerültek a nevek. Ő azt hitte, hogy már megegyeztünk Fridzsimen nevében, de most szembesült vele, hogy még mindig nem.

Kicsit morcos lett emiatt, de átment hülyéskedésbe a dolog és elfelejtettük, hogy nem egyeztünk meg. Illetve abban megegyeztünk, hogy mi nem lesz biztosan.

Egyébként volt anya a védőnőnél, ahol valami kérdőívet kellett kitölteni. Ki volt akadva, mert meglehetősen hülye kérdésekre kellett válaszolni.

Ide szóltak, hogy meg van a genetikai vérvétel eredménye is. Negatív.

Eddig jó…..már csak nevet kéne találnunk...

 Blanka lányomnak ma van a születésnapja.

Úgy gondoltam, leírom a születésének történetét.

A terhesség időszakában semmi különös nem volt egy Győri út kivételével. Az egyik vizsgálat eredménye miatt kellett elmennünk Győrbe, mert elsőre valami eltérést találtak. Ott aztán kiderült, hogy minden rendben van, ezért megnyugodhadtunk.

Azon kívül, hogy anya azt a kilenc hónapot végighányta semmi komplikáció nem volt.

A kilencedik hónap végén, a kiírt időponthoz képest néhány nappal később anyát berendelték vizsgálatra. Akkoriban még nem vezetett, ezért busszal ment Sopronba. A vizsgálat után, még elment bevásárolni…..jól felpakolva a déli busszal jött haza.

 Nem sokkal ebéd után jött a telefonhívás, hogy induljak haza a munkából, mert indulni kéne szülni.

Én még széthordtam a munkalapokat, csak úgy indultam csak hazafelé.

Nelli bent állt a zuhany alatt és annyit mondott csak, hogy menni kéne. Felöltözni már nem tudott egyedül, mert elég sűrűn jöttek a fájások. Pár perc alatt elkészültünk, kocsiba ültünk és elindultunk. Megkérdeztem tőle, hogy siessek-e, de azt mondta, hogy nem kell.  

Valahol nagycenk és Kópháza között mehettünk, amikor rámnézett (közben majd’ letépte a majrévasat) és a foga között azt sziszegte: „Most már siethetsz.”

Minden létező fényforrást felkapcsoltam az autón (megkülönböztető jelzés gyanánt), beálltam a felezővonalra és nyélgázon mentünk Sopronig.

A Kórház előtt persze nem volt parkolóhely, ezért hátulról, mindjárt a főbejárat elé mentünk. Tolókocsi híján, egy hordágyon toltam fel Nellit a szülészetre, mivel menni már nem nagyon tudott. Arra persze volt ereje, hogy röhögjön a helyzeten…..mármint, hogy egy hordágyon toligálom a hatalmas nyüzsgő emberáradaton keresztül.

Fent a szülészeten, miután anyácskát „leadtam”, lementem az elakadásjelzővel otthagyott autót leparkolni.  Nagynehezen találtam parkolóhelyet, és mire visszaértem a szülészetre, már vártak……

Azt mondták, ha még egy kicsit kések, lemaradok az egészről…… Ehhez képest még vagy fél órát bent voltunk a szülőszobában, mire a kiscsaj kidugta a fejét.

Anya az előző szülés rossz élményei miatt a második „nyomás” után, csak azt hajtogatta „beszorult……beszorult”

Persze ezúttal szó sem volt erről, egyszerűen csak megijedt..

Blanka mindenféle komplikáció nélkül, gyorsan és „egyszerűen” megszületett. 4230 gramm (ugyan akkora súllyal, mint Berci) és 58 centivel, 37 centis fejkörfogattal.

Szegény kisgyerek üvöltött, mint a sakál……szinte az egész feje csak egy óriási száj volt..

Ezúttal anya nagyon hamar magához vehette a kisbabáját, akit mindjárt meg is szoptatott (Blanka legalábbis nyammogta a cicit.)

Szép és gyors szülésen voltunk túl, csak az volt egyedül kellemetlen, hogy a szülészorvost (új volt akkor még a kórházban) az „idősebb” kollégák elég ostoba és primitív módon próbálták lejáratni …..szánalmas volt látni és hallani, ahogy  próbálnak rajta „fogást találni”.

 Ebben a jó időben anya csak úgy sziporkázik. Egész nap jön-megy, pörög, mindeközben ragyog. Bár reggel még arra panaszkodott, hogy „egér rág az agyában”, de kiment, kitakarította a kocsit, és mire bejött, kutya baja sem volt.

Nem akarom elkiabálni, de az elmúlt napokban nem volt rossz közérzete, és nem is hányt. A hangulata pedig jó.

Anya tavaszt érez, mert gőzerővel nekiállt takarítani, mondván, hogy ilyen szép időben ezt kell. Rengeteget dolgozott egész nap. Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez a nagy hajtás. Aztán meg hallgathatom, hogy mennyire fáj a lába.

Tegnap én meg hülyeségeket írtam, mert az eredmény, amit tegnap kapott,  még nem a genetikai vérvétel eredménye, „csak” egy normál vérkép volt. Amiből ma kiderült, hogy anyácska bizony vérszegény.

A doki írt fel Neki egy zsák vastablettát, amit el is hoztam ma a gyógyszertárból.

 Anyácska ma elment Blankával Sopronba. Készen lettek a genetikai vérvétel eredményei, amit el is hoztak. Néhol vannak eltérések a „normál” értékekhez képest, amit én nem tudok megítélni, hogy mennyire „kórosak”. Holnap mindenképpen mennek a körzeti orvoshoz, mert a Blankát vissza kell vinni kontrollra. Majd Ő megmondja, hogy van-e félni valónk.

A melegfront nagyon csúnyán megviselte, mert iszonyatos fejfájása volt és estére enyhült csak egy kicsit.

 Nelli unokatesójának ma megszületett a kisfia. 58cm, 4.500 gramm (szép nagy baba), a neve pedig Boldizsár.

Ezzel szertefoszlott minden reményem, hogy Fridzsimen ezt a nevet kapja. Anya amúgy sem rajongott ezért a névért….ez van.

A mai szomorkás időben anya ragyogott. Jó kedve volt, nem hányt, nem fájt a feje, csak a lába. Jól érezte magát és tündökölt……szép volt.

Szülői értekezlet volt ma az oviban, ezért délután oda ment. Ilyen esetekre mindig kifesti a szemét, ami rendben is van. Most este, meg fürdés közben nem mosta le, mert elfelejtette…..tehát a képen ezúttal sem Merylin Manson szerepel, hanem anya kissé „lefolyt” szemmel. :-)

 Most este a kicsik fürdés után lefeküdtek a kanapéra, mindegyik az anyja ölébe tette a fejét és beszélgettek a tesóval. Blanka gyereknyelven mondogatott a pocaknak, Berci meg elmondta elmesélt, hogy Ő is lakott ott bent a pocakban.

Aztán elmondatták velünk, hogy mik voltak a legjobb élményeink, amikor ők kicsik voltak.

Elmondtuk, hogyan születtek és mit csináltak pelenkás korukban.

Jó kis mese-este kerekedett.

Estére már anya is magára talált, mert napközben megint ramaty állapotban volt. Volt megint minden: hányás, fejfájás, lábfájás, gyomorégés…..mondom……minden.

Nem tudom, hogy ez csak egy pillanatnyi fellángolás-e, vagy tényleg így lesz, de anya ma nem lett rosszul a hagymaszagtól. Jó étvággyal evett és meg sem fordult a fejében, hogy rosszul legyen. Meg is jegyezte az ebédnél, hogy elkezdtük a második harmadot talán. Bízzunk benne, hogy ez most már így marad. Már csak a visszereket kéne valahogy eltüntetni és már rendbe is lennénk.

A változatosság kedvéért ma Bercike akart anyával szerepelni a képen. Aranyosak így együtt. Arra leszek igazán kíváncsi, hogy akkor mennyire lesz kedves, ha Fridzsimen megszületik. Annak idején a Blankát is várta nagyon, de akkor kicsike volt még. Meglátjuk, hogy ezzel a tesóval hogyan fog „boldogulni”, hiszen már komoly nagyfiú. Majd kiderül.

Ma voltam lent apuéknál és elhoztam egy jó nagy táska bébiruhát, amik még fent voltak a padláson. Leleltároztuk a hozott motyót itthon és jókat nosztalgiáztunk. Előkerültek a "régi" gyerekeink badikái és rugdalózói. Jó volt látni ezeket az ici-pici ruhácskákat.....ezek a kis gazemberek voltak olyan picikék, hogy belefértek azokba a kicsike ruhácskákba. El sem hiszem!

Furcsa, hogy megint lesz egy ilyen picurka babánk. 

A nosztalgiázáson kívül nem volt semmi különös. Anyácska émelygett és gyomorégett, holnap meg megy vérvételre.

Fényképezéskor Blanka nagyon ott akart leni.....hát legyen.