

Egy újabb eseménytelen napon vagyunk túl. Ahogy növekszik Fridzsimen, anya egyre inkább arra panaszkodik, hogy nyomja a gyomrát, ezért szinte mindig hányingere van.
De anya nem csak panaszkodik. Egyre többször örvendezget , hogy érzi ahogy Fridzsimen mocorog. Már nagyon várom, hogy kívülről is érezhető legyen.
Anyának ma ünnepi egér régott az agyában. Ráadásul folyamatosan azon panaszkodott, hogy rosszul van. Mindezek ellenére a hangulata jó volt.
Nekem nagyon tetszik…..a formája, a színe, az anyaga….minden. Anya meg csak úgy ragyog benne.
Kezdek megbarátkozni a Benedek névvel.
A múltkor jutott eszünkbe, hogy annak idején, amikor Berci született, szegényt majdnem átkeresztelték Benedeknek.
Berci azért lett Bertalan, mert az én ükapámat, aki erdőkerülő volt, hívták így. És, mivel a faluban, ahol éltek, sok Csóka volt, mindenkinek lett egy „ragadványneve”. A miénk a Berti lett.
És, mivel a Berci gyerek a legfiatalabb férfi Csóka (legjobb tudomásom szerint) a családunkban, gondoltunk egy nagyot, és az üknagypapa után a Bertalan nevet adtuk Neki.
Messze nem okozott akkora fejtörést a névválasztás, mint most. Erre a szülészeten, miután nagynehezen kibújt, megkérdezték, hogy mi lesz a neve. Mi egyszerre a Bertalant mondtuk, de valamilyen oknál fogva a kis karszalagra a Benedek került. Én igazából észre sem vettem, mert elég rendesen zajlottak az események. Míg anyát „stoppolták”, addig a picit próbálták megszabadítani a magzatmáztól, öltöztették, mérték……miazmás. Eközben én végig ott voltam Vele. Amikor odavitték anyához, aki akár mennyire is kellemetlenül érezte magát, valamilyen oknál fogva, megnézte a kis karszalagot…..hát így vette észre a tévedést.
Persze egyszerre szólt, hogy valami nincs rendben, amit mindjárt korrigáltak is.
El is felejtettem már ezt, és akár hányszor hallottam a „viták” során, nem jutott sosem eszembe, hogy majdnem lett véletlenül egy Benedekünk.
Most pedig, hogy előkerült ez a kedves kis történet, beláttam, hogy a sors azt akarja, nekünk is legyen egy Benedekünk. Már csak azt várom, hogy kiderüljön: tényleg fiú lesz!
Tegnap kicsit sűrűre sikerült a délutáni program, este pedig az exekkel voltam egy remekbeszabott tekepartin, ezért (szánom-bánom), de elmaradt a fényképezés. Pedig mielőtt elindultam itthonról, még eszembe volt a fényképezés, de valamiért elfelejtettem.
Bár nem sokat láttam anyát, azt tudom, hogy ha jól nem is, de elviselhetően érezte magát.
A mai nap a bőgés jegyében telt.
Anya menthetetlenül kívánós.
Az egész azzal kezdődött, hogy múlt héten valamelyik nap megkérdezte, hogy mit ebédeltem a cégnél. Amikor elmondtam, elkezdett irigykedni.
Mivel a vendéglő (ahonnan hordják nekünk az ebédet) főz „elvitelre” is, ezért elhatároztam, hogy hozok haza Nellinek kaját. Egyrészt azért, mert nem eszik senki sem itthon (mindegyikünk az oviban, suliban, dolgiban) ezért anya nem főz csak magára. Illetve nagyon ritkán.
Másrészt pedig azért, mert mindig azt hallgattam, hogy: „Nem ér, hogy Te mindig ilyen finomakat eszel….”
Szóval még a múlt héten hoztam haza egy étlapot az e heti menüről. Amikor felolvastam neki a választékot (A és B menü) nem választani akart, hanem rávágta: „MINDKETTŐT”
Persze csak viccelt (legalábbis azt hiszem)…… és választott.
Ma volt az első nap, hogy csárdai kosztot hoztam haza. Öröm volt nézni, ahogy ette a jó kis „hazait”. Nem az foglalkoztatta, hogy rosszul lesz-e, hanem, hogy mi lesz holnap az ebéd…..és ez már jó jel.
Mindig van valami...
Anya most nem csak az egyre növekvő pocakja miatt "sírdogál"....most még meg is náthásodott. Nagyon úgy néz ki, hogy a múltkor a kórház hideg folyosóján jó alaposan megfázott. A legnagyobb probléma, hogy nem ehet gyógyszert, ezért nehezebben viseli a megfázás tüneteit.
Anya tegnap este iszonyatosan rosszul lett. Borzasztó fejfájásra panaszkodott és mindent kihányt. Ennyire rosszul már nagyon régen nézett ki. Még ma reggel is az volt a baja, hogy egér rág az agyában és rázza a hideg…..meg jó alaposan benáthásodott.. Nagyon úgy néz ki a dolog, hogy tegnap a kórházban jól megfázott.
Aztán napközben felhívott, hogy minden kétséget kizáróan Fridzsimen megmozdult. Azt mondta anya, hogy nagyon határozott, és jól érezhető mozgás volt. Már várom, hogy mikor lesz érezhető „kívülről” is.
Ma volt az AFP vizsgálat. Az eredményre várni kell, viszont megkaptuk a híres-neves genetikai vérvétel eredményét.
A vizsgálatot január 20-án készítették, amikor is 54mm-es volt a Fridzsimen ülőmagassága. (Erről beszámoltam annak idején.)
Aztán a vérvétel 28-án volt.
A kockázati elemzés a következő:
Az életkorfüggő kockázat: 1:130
Down szindróma (számított kockázat): 1:4800 (negatív)
Edwards- szindróma (számított kockázat): 1:16000 (negatív)
Szöveges értékelés: „Az redmény értékelésekor kérjük vegye figyelembea következőket: A szűrővizsgálat célja nem a Down szindróma diagnózisának felállítása, hanem a várható kockázat becslése. A negatív eredmény nem zárja ki a Down szindróma lehetőségét, mindössze annak kis valószínűségére utal. A szűrővizsgálat érzékenysége elérheti a 87%-ot, míg a fals pozitív ráta tekintetében <4,7%-ra lehet számítani……”
Most itt ülök és próbálom megemészteni az eredményt…..
Az én olvasatomban a következő értékelést kaptuk: Köszönjük, hogy anyagi hozzájárulásával támogatta cégvezetésünk életkörülményeinek javulását. A születendő gyermekük pedig vagy veleszületett betegséggel fog születni, vagy nem…..nagyobb az esélye, hogy nem, de mit lehet tudni…..mindenesetre köszönjük a pénzt.
Megint szegényebbek lettünk egy „fejjük meg a várandós anyukákat” vizsgálat díjával.
Ez van…..de már ezt is tudjuk.
Holnap anya megy AFP vizsgálatra. Megint megszúrkálják.....pedig azt nem szereti. Ez egy szűrővizsgálat, amivel a magzat esetleges fejlődési rendellenességeit szűrik ki az anya vérében fellelhető AFP értékéből.......vagy valami ilyesmi.
Komolyan mondom, elcsodálkoztam anya hasán. Naaaagy.....a szó jó értelmében. Panaszkodik is szegény, hogy már egyre inkább érzi Ő is. Sőt, pont ma mondogatta, hogy mi lesz akkor, ha annyira nagy lesz az a pocak, hogy már nem fogja látni a lépcsőfokokat lefelé jövet az emeletről. Hogyan fog Ő lejönni?
Bízzunk benne, hogy most nem esik le a lépcsőn, mint annak idején a Blankával, és nem is esik majd seggre, mint annak idején Bercivel. Azt nem tudom, hogy Lilivel esett-e el....szerinte nem.
Bízzunk a legjobbakban!